Úgy tűnik, ismét van valami, amiben az történik, ami ilyenkor törvényszerű. A hatás/ellenhatás törvénye. A számítógépek értékessé teszik a kézírást, a tipográfia ünnepivé változtatja a kalligráfiát, és a digitális anyakönyv használata különlegességgé varázsolja a kézzel írt házasságlevelet.
A tendencia nem azt mutatja, hogy a digitális anyakönyv bevezetése óta eltelt fél esztendőben megszűnt volna az aláírás a szertartásokon. Tudat alatt szükségünk lenne arra, hogy aláírásunkkal pecsételjük meg "életünk szerződését"?
Viszont attól kezdve, hogy nem a Nagy Könyvbe írjuk a nevünket, kialakul egy sokkal nagyobb szabadság is. Miért ne írjunk alá egy olyan oklevélbe, amelyből egyetlenegy létezik, ami csak nekünk készült, amit akkor sem lehet kétszer pontosan ugyanígy leírni, ha szóról szóra megegyezik mindkettő?
Megfontolandó :) és egyre többen döntenek így. Egyházi és világi szertartásvezetők, menyasszonyok, vőlegények egyaránt :)
.jpg)
.jpg)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése